|
1.
Mikor Isten osztogatta a természet látványosságait, akkor Erdély már hajnalban beállt a sorba. Az eredmény magáért beszél, se szeri se száma a tekintélyt parancsoló hegyeknek, idilli völgyeknek, hihetetlen sziklaképződményeknek, kanyonoknak, tengerszemeknek. Ezek bejárásához, feltérképezéséhez egy élet kevés. Azért mi próbálkoztunk. Egy monumentális túrasorozat keretében ezúttal a Déli-Kárpátokat céloztuk be. De, hogy izgalmasabb legyen, hosszában. Lesz itt Retyezát, Páring, Cozia, Fogaras, csak így a teljesség igénye nélkül. Bemelegítésnek a Hunyad-megyei kanyonokat próbáltuk meg feltérképezni. Az a kifejezés, hogy „majdnem beletört a fogunk”, nem járt messze a valóságtól. Az eseményekről készült hátborzongató akciófilmet ajánlom a kedves érdeklődők figyelmébe…
2.
Bár a Retyezát-hegység nem a Déli-Kárpátok zászlóshajója, de mindenképp a legkülönlegesebb darabja. Felszíni formái, mikroklímája, látványvilága egyedülálló. Ebben a vad, lakatlan, zord hegyi világban, melyet még a hódítók is messze elkerültek, túrázni, igazi kihívás. Bármerre indul az ember, mindig hozza a klasszikus magashegyi feelinget. Kanyonok, sziklák, tengerszemek gyephavasok és persze medvék is. Alaphelyzetben a magasabb /2000m feletti/ régiók meghódítása a völgytalpakról több napos feladat, mi mégis megpróbáltuk belepréselni egy napba. Hogy hogyan sikerült, sikerült-e egyáltalán, kiderül, akik velem /velünk/ tartanak a most következő túrafilmben…
3.
Déli-Kárpátok...a legtöbb embernél, ha meghallja, a vadság, monumentalitás és a lenyűgöző természet formák ugranak be elsőre. Nem véletlen, a közel 250 km hosszú hegységrendszer rászolgál a hírnevére. A kilenc nagy hegységből és megannyi kistestvérből álló „Erdélyi Alpok” felfedezésével évek óta próbálkozunk, nem egyszerű a történet, főleg, ha az ember mindenre /is/ kíváncsi. Ezúttal a történelmi Magyarország ezeréves déli határát térképezzük fel, a túrázáson kívül, romantikus gasztroblokk, Ceaucescu elhagyott olympia faluja, táborhelykeresés a semmi közepén, napirendi pontok is színesítik a most következő utifilmet...várok mindenkit szeretettel a képernyő elé.
4.
Erdély és Olténia határán, a Fogarasi-Havasok árnyékában húzódik a Cozia Nemzeti Park. A „nagy testvér” közelsége miatt kicsit háttérbe szorul, nem tartozik a felkapott túracélpontok közé, a magyarok számára szinte ismeretlen...érdemtelenül. A Cozia nem más, mint egy csodálatosan épített sziklaerőd, melyet a természet évmilliók alatt stilizált. A túrák, a nagy szintkülönbség és az erősen tagolt felszín miatt erősen embert próbálóak. Egy „izmos nap” krónikája következik, ezúttal filmes dokumentációban...
5.
Ha valaki meghallja azt a szót, hogy Erdély, összeszorul a szíve. Nekünk magyaroknak történelmi okok miatt duplán is. Déli peremvidékére a Kárpátok vonulata miatt alapból sem unalmas, de a különlegességét a népek keveredéséből adódó, meghökkentő, néha megmosolyogtató építészeti és kulturális örökség is adja hangulatot. Ebben a részben megint lesz minden, kanyoning a vaksötétben, éjszakai miccs-grillezés a medvésben , túra Románia legnagyobb, de soha nem használt vasúti viaduktján, és a hab a tortán, „Olt-menti Monte Carlo” avagy „Ceaucescu-wellness szuperlatinuszokban” :)
6.
Lui Stan...van egy olyan gyanúm, hogy ez a név legtöbb embernek nem mondott semmit. Ha hozzáteszem, hogy a Déli-Kárpátok deklaráltan leglátványosabb szurdoka, akár már érdekes is lehet. A Fogarasi-havasok déli /Óromán/ oldalán találhat Vidraru-tó mellékága igazi technikás túraútvonal. Elszigeteltsége miatt a nagyközönség számára szinte ismeretlen helyen, félelmetes sziklatornyok, létrarendszerek, szűk kanyon, vízesések és tériszony végeláthatatlanul. Egy idő után az embernek az az érzése, mintha pokolba menne. És, ha még hozzáteszem, hogy a bejáratot egy medve őrzi, aminek még neve is van, már jól kezdődik. Hogy lepacsiztunk-e vele, meg egyáltalán sikerült-e teljesíteni ezt a nem hétköznapi kihívást, megtudhatja, aki végignézi a most következő utifilmet…
7.
Ceaucescu által épített híres-hírhedt hágóút, a TransFogaras. A végeláthatatlan szerpentineken autózni, motorozni már egy élmény, de önerőből gyalog vagy kerékpárral, komoly sportfeladat. Teljes gerincén végigmenni nyáron sem egyszerű, télen meg igazi kihívás. Bár időhiány hiánya miatt mi ezúttal gerinctúrára nem vállalkoztunk, azért egy meglehetősen kalandosra sikeredett spontán túrakört behúztunk. Bizton állíthatom, hogy ez a nap nem csak, hogy hozta az elvárásokat, de fel is tette a pontot az i-re. Erdélyi túrasorozatunk utolsó részét ajánlom szíves figyelmetekbe…
|
