Túrabeszámoló 2011

Az alábbi túrabeszámoló az "Alpok-Trilógia 2011." túránk része volt,aki kiváncsi az előzményekre illetve a folytatásra itt olvasható.

 

4. nap (2011.08.14. 111 km, 363m szint)

Már három napon voltunk túl és az időjárásra nem lehetett panasz, hiszen esőt főleg messziről láttunk második nap, amit közelről, az igen kevés volt. Az ég szinte felhőtlen volt, a hőmérséklet optimális nyaralásra, fürdésre.

 
Ezen a napon úgy keltünk fel, hogy 10-15 perc és a Garda-tónál vagyunk, bíztunk benne, hogy a jó idő kitart, mivel erre ezen és a következő napon volt talán a legnagyobb szükség. Igen idegesítő lett volna, ha pont a túra fénypontjánál hagy cserben a jó idő, de nem kellett idegeskednünk, hiszen reggel szikrázó napsütésre és élénk déli szélre ébredtünk, ami előre vetítette, hogy megint meleg lesz.

 Összepakoltunk és negyed kilenckor elindultuk. A tó felé vezető kerékpárúton pezsgő sportélet folyt egymást érték a kerékpárosok és futók. Megállapítottuk rögtön, hogy az olasz nők formatervezője nem nagyon lehet büszke a munkájára, sem az arc berendezkedésük, sem az alakjuk nem hagyott mély nyomokat bennünk, hacsak negatívat nem. A Sarca folyó tóbeli torkolatánál bementünk egy szörf kölcsönzéssel foglalkozó társaság területére,

közvetlenül a tó partjára és elköltöttük reggelinket a 2+ pontos helyen (pad, a látvány még +pontot is ért annyira megkapó volt).

 A tó hossztengelyének északi vége felől néztünk dél felé a lopótökszerűen kitáguló térség felé,

 de mintha csak tengerparton lettünk volna nem látszott a túlpart, hiszen a tó kb. 50km hosszú (a Balaton 77km). Ugyanakkor a keleti parton 2.000m-nél magasabb,

 a nyugatin 1.200-1.300m magas hegyek keretezik,

 míg dél felé a – lopótök kiszélesedésénél pedig teljesen sík a terület.
Maga a tó vízszintje kb. 65m magasan fekszik a tenger felett, a déli csücske kb. Velencével van egy szélességi körön.
E kis kitérő után vissza a túrára, melyen reggeli után nekivágtunk a tó félig megkerülésének, de csak kb. 500m-re jutottunk a reggeliző helytől és máris muszáj volt a tóba belemennünk nem csak a fürdés élvezete miatt, hanem amiatt is, hogy már régen láttunk vizet tisztálkodással összefüggő tevékenység céljából.

 
Terveink szerint két napot szántunk a túra fő attrakciójára, pihenésre, fürdésre. Indulás után rögtön feltűnt, – amit mások beszámolóiból már ismertünk – hogy a forgalom az átlag olasz forgalomhoz képest is igen sűrű, mintha minden olasz itt körözne a tó körül.

Már tavaly is konstatáltuk és az idén is megerősítést nyert, hogy valószínűleg Olaszországban két családonként van csak lakásuk, így minden család csak minden másnap tudja valahol tölteni az éjszakát és nappalt. Az a család, melynek éppen nincs otthona annak muszáj autóban ülve valahová közlekedni (valószínűleg törvény kötelezheti erre őket), majd estefelé vissza a lakásba, ahonnan az ikercsalád éppen elhúzza a csíkot. Más – ennél hihetőbb - magyarázatot nem találtunk arra, hogy még éjjel kettőkor is jármű hömpölyegek folynak az egészen kicsi alsóbbrendű utakon is. Talán nem minden ikercsaládnál este lehet a váltás, ez magyarázhatja az egész napos mega forgalmat.
A tó keleti partján szépen csurogtunk dél felé több alkalommal is jót fürödtünk a szabad strandokon,

 egy helyen eltöltöttünk vagy 1,5 órat.

 Én még majdnem el is aludtam, amit nem tudtam mire vélni, mivel nem szoktam napközben aludni, bár amikor hidegfront jön azt megérzem, akkor van ilyen nyomás a fejemen.

 Az időjárás nem adott okot, hogy hidegfrontra gyanakodjak, hiszen továbbra is erős déli – ellen - szélben mentünk dög meleg, magas páratartalommal.

Jöttek sorva az ismert üdölőhelyek,Malchesine,

Garda

 stb,ez utóbbinál újabb csobbanás,itt az embernek lassan már Balaton feelingje van,a hegyek laposodnak,a víz egyre sekélyebb.

Aztán itt van Gardaland is ,de ezt most nem részletezem. Délután hat óra felé értünk Peschiere Del Gardába,

 ahol a tó kifolyója található (Fiume Mincio),

 végigaraszoltunk a városon,

 amin látszott, hogy szép történelmi múltja lehet,

 majd az innen kb. 7 km-re lévő híres Sirmione földnyelv felé vettük az irányt, mivel tudtuk, hogy a kb. 4 km hosszú félsziget végén egy erőd áll,,

amit meg szerettünk volna nézni./Ez egyfajta vizivár,olyan Velenceszerü,persze sokkal kisebb,de a tömeg legalább akkora/ Végül ez csak Cobranconak sikerült, mert a tömeg miatt nem tudtunk kerékpárral bemenni, így én kint maradtam, társam pedig kamerával felszerelkezve belevetette magát a forgatagba. Nekem pont egy 5, vagy 6 csillagos szálloda autóbejáratánál sikerült talpalatnyi helyet találnom, így – amíg Cobrancot videot készített, addig – jól megfigyelhettem a nagyon gazdagok autóit a kertben. Hát Porsche, Aston, Ferrari, Rolls és még néhány nagyon ritka ufoszerű autót sikerült észlelnem. Miután visszatértünk a szárazföldre ismét kezdetét vette a táborhely kereséi rituálé, annyival súlyosbítva, hogy még vacsorázó helyet is kellett keríteni. Ja, jut eszembe : egész nap a tó partján sehol nem találtunk közkutat, vagy csurgót, amiből ihattunk volna, ez elég furcsa volt az osztrák falvak után, ahol mindenütt volt vízvételezési lehetőség. (Cobranco szerint direkt nem voltak ilyen helyek, hogy a túrista kényszerítve legyen beülni valahová). Végül a vacsorát Desenzano del Garda település egyik – valószínűleg kisnyugdíjasok által lakott lakótelepének parkjában fogyasztottuk el, a hely 1 pontos volt (pad), bár a kilátás se volt semmi, csupa kicsi olcsó ócska autó állt a parkolóban (olasz mérce szerint). Este kilenc előtt indultunk táborhelyet keresni, amiben nagyban támogatott a pompás telihold fénye, de az eredmény siralmas. A sűrű beépítettség és a bekerített területek miatt kb. 5km bolyongás után Cobranco talált egy – szerinte - nem 100%-os helyet, de mivel közben negyed tizenegy is elmúlt, így megkockáztattuk. Ez egy elhagyott telek volt térdig érő ruhába ragadó furcsa gazzal, enyhén lejtő területen, amire néhány száz méterről házak bámultak, a másik oldalon egy paraszt háza volt a fasoron túl,elötte tökéletes táborhely,focipályaszerü gyep,takarás stb,de Cobranco szerint ez már túl idilli,vonuljunk inkább át a csalitosba,mert rossz érzése van. Gondoltuk, most már mindegy jó lesz az is, felvertük a sátrat, ami közben észleltük, hogy a hold elé egy éles kontúrral rendelkező felhőtömb kezd becsúszni kelet felől. Tizenegy felé kijött a paraszt a traktorával és az isten tudja mit csinált a fasor túloldalán, kb fél órán keresztült ment le-fel a telkén tőlünk kb. 30-50m-re. Sajnos – a felhőt illetően - a gyanúnk hamar beigazolódott és dörögni villámlani kezdett, a szél rángatta a sátrat és az eső is jó rákezdte. Néhány csepp víz beszivárgott a sátorba is, de szerencsére hamar abba maradt az égi áldás. Reggel láttuk, hogy a gazda az előzőleg lekaszált legelőn egy-egy sorba húzta a szénát,meg valami trágyát is kifröcskölt. Valószínűleg látta a meteorológiai jelentést az esőről, emiatt jött ki este 11-kor, ránk meg a frászt hozta./Milyen jó,hogy végül nem ott vertük fel a sátrat,hála Cobranconak,mert lehet,hogy nyakig szarosan ébredtünk volna./
 

 

5. nap (2011.08.15. 88 km, 907m szint)

Reggel vigasztalan idő fogadott, mikor kidugtuk az orrunkat a sátorból. Egyszínű szürke gyorsan haladó felhőzet hűvös nyálkás levegő,

pedig a tó másik fele még előttünk állt, de úgy nézett ki, hogy ezt esőben kell megtennünk, ami igen lehangoló volt. Most már értettem az előző napi álmosságot, biztosan a közeledő hidegfrontot éreztem, annak ellenére, hogy még semilyen külső jel nem utalt erre. Sátrat bontottunk és kilenc óra felé elindultunk, az eső nem esett, de az út még helyenként nedves volt. Tíz óra magasságában egy hipermarket mellett megettük a reggelinket és a töltés is elindítottam, mert az éjszaka nem üzemeltem be. Tizenegy felé indultunk következő célpontunk Saló (75m) felé. Út közben az idő mintha változni kezdett volna, először esni kezdett,

 majd néhány perc elteltével feltámadt az északi szél (hiszen észak felé kellett mennünk) és a felhőket kezdte kergetni, amitől azok szakadozni kezdtek volna. Salóba egy jó kis szerpentínen gurultunk be (150m-ről-75m-re). A városban végig kerekeztünk, toltunk a tóparton,

ami leginkább egy Adriai tengeröbölre emlékeztetett gyönyörű odon házak

 és az elengedhetettlen tömeg. Viszont egyre inkább bizakodásra adott okot az időjárás változása,

 már a napot is láttuk vékony felhők mögül.

Salótól végig a parti úton mentünk, de a nyugati part egészen más volt, mint a szemközti, hiszen ott közvetlenül a víz mellett haladt az út, míg itt jóval a víz felett, emiatt nem volt közvetlen kapcsolatunk a tóval.

 A másik különbség, hogy itt sok nagy magánparkot, villát, magán partszakaszt láttunk,

 az volt az érzésünk, hogy ez az oldal régebben lakott és gazdagok régen megtelepedtek itt. A forgalom megint jelentős volt a szembejövő sor volt, hogy percekig nem mozdult,

 bár a mi irányunkban is alakultak ki dugók, melyeket a járdán, útpadka mellett próbáltunk elkerülni. Tizenegy óra felé már szikrázó napsütésben tekertünk, és megállapítottuk, hogy a hidegfront kipucolta a töppedt párás meleget

 és jó friss, de nem hideg levegőt hozott magával.

 A szemközti oldal 2.000m feletti hegyeit élesen kivehetővé tette a tiszta levegő,

 csak a hegyek legteteje burkolózott kis pára gombolyagba. A tó élénk kék színt vett fel, melyet helyenként fehér tarajok törtek meg,

 még most, hogy visszaemlékezek a látványra most is élesen előttem van a panoráma.

 Időközben háromnegyed egykor egy szörfkikötőben (már megint)

 álltunk meg fürdés és ebédelés céljából. A hely 2++ pontos volt (pad, kilátás plusz, plusz),

 igen pompásat fürödtünk, közben néztük a túlpart közelében paplanernyővel szörfözők hadát.

 Innen kb. 30km volt még hátra a tó végéig,

 Riva Del Gardáig,

 mely távolságon megszámlálhatatlan alagutat küzdöttük le

 és kb. 6 órára értünk a kikötőbe.

 A városban tekeregtünk több kilométert,

míg sikerült élelmiszerboltot találnunk és feltölteni a fogyóban lévő készletet (kenyér, tej, üdítő, csoki).

 Még a sötétedés beállta előtt elindultunk a Lago Di Tenno (573m) tó irányába az SS21 jelzésű úton,

 hogy valahol a 750m magasan lévő kisebb hágó előtt táborhelyet találjunk. Riva Del Gardából igen szigorúan emelkedő úton

hatoltunk egyre feljebb, miközben lassan de biztosan sötétedni kezdett.

A vacsorát egy 3 pontos helyen (asztal, kilátás, szemetes) költöttük el úgy, hogy először direkt túlmentünk rajta, a magasabban lévő kilátás miatt

 és visszagurultunk. Vacsora után már aktív táborhely keresés folyt, de vagy a beépítettség, vagy a szurdokvölgy miatt nem akadt be semmi. Közben még a Tenno tavat sem vettük észre a sötét miatt csak mikor már, vagy 50m-rel felette voltunk. A táborhelyet bent az erdő egy ligetes részén kb. 10 órakor lelte meg Cobranco szerencsére. A terep jónak tűnt, bár viszonylag magas fű volt, ami már ekkor is igen nedvesnek bizonyult. A sátorállítás és elhelyezkedés után 11 óra felé egyszer csak autózúgás, reflektorfény és egy terepjáró a sátor sarkától egy méterre ment el a – látszatra nem túl sűrűn használt – földúton. Kicsit lapítottunk, de nem történt semmi, így eltettük magunkat másnapra.

Csak emlékeztetőül:

A túra folytatódik,a további események az "Alpok-Trilógia 2011."  oldalon olvashatóak.

Ajánlom mindenkinek az utat. Részletesebben lásd a  és a .